Ezen már sokat gondolkodtam, de valahogy mindig ide lyukadok ki:

Életem során lelki elakadásokra nagyon sok „probléma megoldó” technikát tanultam.

Tanultam energetika gyógyítást, ahol egy alapos tisztítás az energia rendszerben lévő blokkokat töri szét. Nálam az eredménye sokszor az volt, hogy indulatos lettem – egyszer majdnem széttörtem egy fadeszkát. De tudom, hogy az elfojtott indulataim kerültek felszínre, hogy tudatosodjanak bennem. Vagy a problémás esetek ismétlődtek meg újból, hogy újra megélhessem, immár egy másik tudatállapotban.

Aztán különböző „utazásokon” is részt vettem. Volt ez jelen élet, előző élet, párhuzamos élet. Így utólag azt mondom, nagyon szépen mutatták azt, hogy mi van aktuálisan bennem, milyen félelmek, vágyak …

Aztán tanultam az Integrál Akadémián az indulat áttételt, melynek lényege, hogy a kliens egy régi elakadását a terapeutára terheli rá. S ráeszméltem, hogy ennek is az a lényege, hogy egy biztos közegben, egy biztos személyen keresztül éli meg a kliens az érzelmeit, újra rálátva addigi elakadására. Akkor ott, abban a pillanatban.

Ezek után mindig rábízom a lélekre, hogy hova vetíti ki magát – legyen ez előző élet, jelen élet, vagy egy másik személy, vagy bármi más. Hisz a lényeg az, hogy ezen keresztül jobban rálássak magamra, a bennem lévő, aktuális helyzetemre. Kivetíteni sokkal könnyebb … Mert  a legnehezebb megélni a jelent, teljes tudatossággal.

Szerintem ez lenne a végcél és mégis milyen nehéz. Nehéz, mert jelen korunkban, itt a nyugati társadalomban nem látunk rá saját magunkra, legkevésbé a bennünk lévő érzelmekre. Intellektusunk, amit a jelen korunk preferál, elnyomja, eltakarja a bennünk lévő valódi, őszinte, tiszta érzelmeket, amit ha hagynánk áramolni: megélni majd elengedni sokkal őszintébb, egészségesebb társadalmat lennénk képesek felépíteni. Nem kéne semmi „hókuszpók”, csak hagyni magunkon keresztül megélni a létezés csodáját ...

                   A kép forrása: http://www.persiantribune.ca/474/health/live-present